Beauceron alszik szinező

SzAltató dallamaira ringatózva szundikál a jóságos pofáju, fekete-szürke foltos, puha szőrű, pörgő fülű, vidám természetű, nagydumás, érzéki fajok közt egyedül táncoló, pockokra leső, pattogtató, nyeregben utaztató okos, vidám, aranyos, bűbájos, vagyonát a szája között hordó, mély hangon beszélő, falánk, kúszónövény gyűlölő, csúszós padlón papucsban táncoló, pettyes nyálcsomókat kiázó, okos kiskutya, a hűséges, elragadó francia pásztorkutya, a barátságos, gyámoltalan, borotva pengével nem életszerűen borotvázható, pocsolyák királya boci kutyus. Prózát, de inkább verset rebeget, rímpárban kavargatja szavakáltal, szavak közt zsibong, szavak közt eltűnik, elmondja mind, amit szeret, nem szeret, elmesél több élmént, mintha ezer élet lenne benne, mintha ezer élőlény beszélne belőle, mintha könyveket olvasna, meséket kanyarítana, nevetést hallana, nevetést kelte. Beauceron szÿnözo